A látogató

Érzem, hogy itt van...
A hátam mögé oson és megérinti a vállaimat. Megborzong az egész testem. Nem mozdulok, szinte dermedten állok. Lehunyom a szemeimet. Szívem szaporán ver. Lélegzetem visszafojtom. Most a karomat simítja végig, finoman, majd gyengéden átölel, és csókot lehel a nyakamra.

Kellemes az érzés, nem akarom, hogy vége legyen.

Érzékelem, hogy szól hozzám, de nem hallom a szavakat. Hosszú percek telnek el így. Távolodik... Pontosan olyan csendben megy el, ahogyan megérkezett.

Már tudok mozogni. Kinyitom a szemeimet és szomorúan utána nézek...

Ma ismét nálam járt a gondolatod...