Brash:
Azt kérdezed mért úgy változom, ahogy mások akarják?
Nekem mért a jobb kezem kell mikor mások a balt akarják?
Eltakarják arcom, a hazug világom, az útnak a végét nem látom
De talán jobb így...
Tudod én csak a mának, persze ezt mondom mindenkinek,
De mikor otthon egyedül ülök és sírok, de mindegy kinek,
Akkor elgondolkozom, tényleg, miket csinálok,
Miket teszek, amiket én úgy látok normális dolgok,
De ezek csak foltok az életemen, pofonok minden másnap
Csak hazudok magamnak, mikor próbálok megfelelni másnak,
Mint mikor meg kell álnia a helyét egy ócska sztárnak...
Nem akarom, hogy ez legyen, egy világ omlik össze! Hé...
Megvolt a szár, de sajnos már nem köt össze
Döntsd el: mész vagy maradsz?! Barátként jössz-e?
Lehet ez így nem kell, talán majd máskor
Várok türelmesen, de nem itt... Valahol máshol...
Mentha:
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Helyettem nem várhatom!
Helyettem nem várhatom!
Rf.: (2x)
Hogy más húzza meg a ravaszt helyettem, nem várhatom!
Te meg gondolkozz majd el a halálos ágyadon!
Hogy el sem köszönsz én azt sem bánom...
Most ébren vagyok vagy csak álmodom?
Mentha:
Ha kell mindent meg teszek, könnyedén is, simán is,
De minek támadnék ellened, ha nem látok benned riválist?
Elkövetek rengeteg hibát is,
Nem mondok imát, se nem rakom össze kezeimet,
Inkább fel vágom ereimet!
Sínhez kötözöm a testemet ma este
Nincsenek csillogó rímeim csak befestettek
Feketére, csak készülök a saját temetésemre
A saját sírkövemre a nevemet is én vésem be...
Minek tapaszt tenni egy beszáradt sebre
Vagy egy bezárt ajtót feszegetni, mikor a kulcs a kezemben?
Földre száradt véremet az eső redírozza
Bőröm csiszolópapírként a testem polírozza,
Majd felnyitom a szemeimet és nem értem ezt,
Körül nézek és rájövök, hogy anyám sötét méhe ez,
Hát élet ez? Ha újra kezdődik valyon megérte ez?
Valyon megérdemlem ezt?
Mentha:
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Hogy más húzza meg a ravaszt...
Helyettem nem várhatom!
Helyettem nem várhatom!
Rf.: (2x)
Hogy más húzza meg a ravaszt helyettem, nem várhatom!
Te meg gondolkozz majd el a halálos ágyadon!
Hogy el sem köszönsz én azt sem bánom...
Most ébren vagyok vagy csak álmodom?
Brash:
Izzó vasként dobtam el magamtól az életet,
Hervedt virágként tapostam az énemet.
Nehezen olvasod, pedig te írtad soraim,
Nehezen viseled, de már látod poraim...
Mentha:
Kemény az élet, ha nincs miért, nem érdemes élned,
Ha nincs kiért, főleg ha senki sem ért meg,
Miért akarsz segíteni, ha senki sem kért meg?
Nézz a tükörbe és akit látsz, jól nézd meg!
Brash:
Izzó vasként dobtam el magamtól az életet,
Hervedt virágként tapostam az énemet.
Nehezen olvasod, pedig te írtad soraim,
Nehezen viseled, de már látod poraim...
Mentha:
Kemény az élet, ha nincs miért, nem érdemes élned,
Ha nincs kiért, főleg ha senki sem ért meg,
Miért akarsz segíteni, ha senki sem kért meg?
Nézz a tükörbe és akit látsz, jól nézd meg!