Tudod, mi az a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Eljönni onnan, ahol boldog voltál, s
otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit aki nem szeret Téged,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni
Megalázva írni könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, de nem jön felelet
Szavakat leírni mik szívből fakadnak,
Rózsákat öntözni mik elhervadnak.
Hazudni, hamis lemondással
Hazamenni könnyes zokogással
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni, hogy Ő meg ne tudná, mi a bánat.

Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.
Játszom a közömbös embert,
Most látom csak milyen nehéz.
Ha valaki azt kékérdezné tőlem:
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám, halkan,
- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.
Elmegyünk egymás mellett és az arcod
Rámnevet, kacagva köszöntlek én is,
De hangom kissé megremeg.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett két szemem
Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s
Mennék tovább csendesen.

Ha valaki azt kérdezné, tőlem:
- Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen felelném:
- Semmit, semmit csupán... az ÉLETET.
A valóság mindig nehéz,
De tévedsz, rosszul ítélsz.
Szívedben mindig lesz hely emlékeknek
S felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.

Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz
Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt
S gondolj arra, hogy voltam s talán... VAGYOK!